Az álláskeresés, mint napi 8 órás munka elsőre furcsán hangzik, de egy álláskeresőnek valójában az álláskeresés a munkája. A hatékony álláskeresők titka ez a hozzáállás.
Az álláskeresők napi munkája
- Reggel felkel, reggelizik, majd számítógép elé ülve azonnal hozzáfog az álláskereséshez, ebédidőt és munkaidő végét betartva folyamatosan azon dolgozik, hogy legyen állása.
- Állásportálokat böngész, álláshirdetésekre jelentkezik, kapcsolatrendszert épít Linkedinen, részt vesz Linkedin szakmai csoportok munkájában.
- Majd még egy állásközvetítő céghez bejelentkezik, kibővíti a listáját, amit azokról a cégekről vezet, ahol szívesen dolgozna, akkor is ír nekik egy álláspályázatot, ha épp nem hirdetnek állást.
- Ha már vannak állásinterjú-meghívásai, felkészül állásinterjúra, megtervezi az odautazást vagy beállítja a kamerát ha kamerás interjú, feltölti a telefonját ha telefonos.
- További álláskeresési forrásokat keres, a net mellett szakmai egyesületek, csoportok elérhetőségein érdeklődik, javaslatokat kér.
- Ő maga ad fel hirdetést ingyenes hirdetési portálokon, közösségi oldalakon, hogy állást keres.
- A munkaidő beosztása is ugyanúgy feladattá válik: amihez azonnali kapcsolat kell – telefonos, személyes beszélgetések – azt csak munkaidőben lehet intézni, ami írásos kapcsolatot igényel csak, azt lehet „munkaidőn kívül is” végezni.
- És ha már tényleg nem tud mit tenni aznap azért, hogy állása legyen, még mindig el kell olvasni pár szakmai cikket, hírlevelet, mert a szakmából sem lehet kimaradni.
Látható, hogy ennyi feladattal tényleg el tud telni a nap. És amikor megérkezik az állásinterjú egyik legrettegettebb kérdése, hogy „már fél éve nem talál állást, hát mit csinált eddig?”, akkor bárki nyugodt szívvel elmondhatja, hogy ezeket a feladatokat végezte.
Az álláskeresés természetéből adódóan ez egy kudarcokkal teli munka lesz. Nem jönnek a visszajelzések, elutasítások érkeznek, ami lelkileg teszi kimerítővé ezt a munkát. Ilyenkor fontos kapaszkodó, hogy igenis folyamatosan dolgozik rajta.
Az energiamegmaradás törvénye itt is érvényes, nemcsak a fizikában: az a rengeteg munkaóra, amit egy álláskeresésre fordít az álláskereső, meg fog térülni, mégpedig konkrét állásajánlatok formájában.
Tekintve, hogy a munkáltatók oldaláról is van egy átfutási ideje a jelentkezések kezelésének, előfordulhat, hogy az álláskeresés első pár hetében nem történik semmi – legalábbis az álláskereső úgy érzi – majd hirtelen elkezdenek érkezni a válaszok: először az elutasítások, később az állásinterjús meghívások. Tehát, kétségbeesés helyett érdemes tudni ezt: a szorgalmas munka eredménye először „semmi”, visszajelzés nélküli csend, esetleg néhány automatikus válasz érkezik e-mailben, amiben egy robot közli, hogy megkapták a levelet. Ettől sokak elveszthetik a lelkesedésüket, de nem szabad. Az első, csendes időszak után jönnek az elutasítások, ahol az önéletrajzod alapján el tudták dönteni, hogy inkább mást hívnak állásinterjúra, onnan viszonylag gyorsan érkezhet válasz – bár sok örömet nem okoz, mégis legalább egyfajta visszajelzés: talán megírják, mi miatt nem téged választottak, és a pályázataidat vagy a szakmai felkészültségedet ez alapján is jobbá teheted. Az ismerősöktől kért segítség is körülbelül az első hónap végére tud beérni: ha beajánlottak valahová, bevitték az önéletrajzod az ő munkahelyük HR-osztályára, onnan ennyi idő alatt érkezhet válasz.
Ha 1-1,5 hónap alatt egyáltalán nem érkezik visszajelzés, változtatni kell az álláskeresési stratégián. A visszajelzések teljes hiánya sok mindent jelezhet, ezért érdemes az önéletrajzot újra átnézni (lehet, hogy elírtad a telefonszámod benne?), megkérdezni ismerősöket, ők mit gondolnak a lehetőségeidről, az önéletrajzodról, a szakmai megítélésedről. Lehet, hogy rossz helyen keresel állást? Azok a cégek, akik téged tudnának foglalkoztatni, esetleg nem is az interneten aktívak? Ezeket átgondolva az álláskeresési stratégiát, módszereket folyamatosan csiszolva, és rendületlenül tovább dolgozva a siker nem fog elmaradni.
Forrás: https://www.cvonline.hu